Üdvözlök mindenkit a blogomon ! Tudom, kissé sablonos már a sok angliai blogos mellett egy ismét hasonló kaliberű blog, viszont ebben személyes élményeimet szeretném megosztani mindazokkal akik :
-kiváncsiak az "odakintre"
-kiváncsiak egy full szubiektiv véleményre
-szeretnének hasonlóképpen kinn élni, kiutazni és ehhez szeretnének pár távpontot szerezni
Bevallom őszintén, nehéz volt ezt a döntést meglépni, főképp hogy alapjába véve egy gyáva ember vagyok (világéletemben az voltam). Talán az vett rá erre a döntésre, hogy lássak valami újat, kerüljek egy új környezetbe, ismerjek meg új embereket.
Mindigis szimpatizáltam az angolokkal, ez az egyetlen idegen nyelv ami úgyahogy de megy nekem, igy belevágtam a dologba.
Gondolom felmerül bennetek az a kérdés, hogy "Oké, kiutazik ez a bolond lány oda, de mégis mit fog csinálni ott?". Elsősorban is dolgozni, mégpedig au-pair-kedni (akik nem ismerik ezt a kifejezést, magyarra leforditva: babysitter-kedni). Még áprilisban kezdtem el gondolkozni azon, hogy a nyáron mi a jó eget fogok én csinálni? Ismét dolgozni itthon minimálbérért és még ráadásul a belemet is kidolgozom azért hogy ismét egy olyan bánásmódot kapjak mint amilyet még a kutya se kap?! Nane... És még ráadásul a nyakamon van a nagy kánikula is... Hó! Köszönöm, de én ebből nem kérek.
Szóval alternativát kellett keressek ahhoz hogy ezt elkerüljem. Végül mind azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi lenne ha nyakamba venném a világot? Oké... de melyik országot? Figyelembe véve az idegennyelv tudásomat, tudok elég jól angolul és egy keveset németül. Eleinte a németországi munkákkal szemeztem sokat, mivel ott sok lett volna a fizetés, de valahogy mégsem fogott meg annyira hogy beadjam a derekamat-hát mégse a pénz a minden... . Végül, május első heteiben találtam egy hirdetést egy közvetitő cég által, akik babysitter-eket keresnek Angliába és Irországba (mondjuk áron alul van a fizetés, de hidjétek el hogy még annyiért is megéri a dolog). Felkeltette az érdeklődésemet a cég ajánlata, igy irtam nekik egy e-mailt, hogy engem érdekelne a dolog és adjanak bővebb információt. Másnap felhivtak, elmondták hogy erről meg arról van szó. Érdekelt. Még aznap elküldték a jelentkezési lapot, ki kellett töltenem és a csatolandó dokumentumokat be kellett szereznem hozzá, és mikor minden dokumentum készen állt a küldésre, elküldtem őket. Ez körülbelül két hetemet vett igénybe (orvosi igazolás, erkölcsi bizonyitvány, motivációs levél elkészitése, a jelentkező lap kitöltése és az ajánló levél).
Ezután várnom kellett arra hogy a cég talál nekem egy családot, akiknél babysitter-kedhetem.
Még csak most veszem észre, hogy nem is emlitettem meg mivel is foglakozik ez a cég. Nos, a cég tulajdonképpen egy közvetitő iroda, ami angol családokat közvetit (Angliából és Irországból) babysitterkedni vágyó lányokhoz. Olyan családokhoz kerülhetsz amilyet szeretnél (mivel több csalédot kinálnak fel a számodra) : többgyermekes, egy gyermekes, egyedülálló szülős vagy normális két szülős. A babysitterkedés alatt a család elmagyarázza mit vár el (ez családtól függ), átlagos 30-40 órát kell dolgozz egy héten, két nap a hétből szabad, a szállást és étkezést a család állja. Szolgáltatásaidért 70-100 font (GBP) között fizetnek, túlóráért persze külön. Ha kiszámoljuk ez igy totálisan megéri egy nyári munkáért.
Viszont amit magad kell állnod, az az utiköltség. Én például úgy döntöttem repülővel utazom a családhoz (nekem ez a kényelmesebb őszintén). Illetve a közvetitő cég dijait kell kifizesd (regisztrációs dij-ezt a család megtalálása és egyeztetések után-szerződéskötés után-kell fizetni, illetve ha pár hónapra mész akkor havonta kell fizess egy csöppnyi összeget a közvetitésért-ha több mint fél évre mész, nem kell ilyet fizess).
Tehát, a beadandó papirok után megkezdődött a családkeresési folyamat. A harmadik család volt számomra a legszimpatikusabb, ők törzsgyökeres britek. Egyedülálló anya, van egy 3 éves fia. Nagyon szimpatikus számomra mind a kettő.
Levélváltások alatt nagyon elnyerte a szimpátiámat, állitólag én is az övét, de ez majd élőben kiderül.
Július 11-én utazom hozzájuk reggel :) . Tehát addig még csekély egy hónapom van. Ezalatt nagyon fel kell készülnöm a nagy találkozásra, mert tudom hogy kemény lesz egy új környezetbe beilleszkedni és egy idegnnyelvet megszokni. De nyitott vagyok rá és ez a legfontosabb számomra.
El is felejtettem leirni azt, hogy meddig maradok kinnt : három teljes hónapig.
Eddig még nem gondoltam bele ebbe az időszakba, de kezdem felfogni hogy mibe is vágtam bele : egy olyan kaliberű dologba, amit ha tényleg véghez viszek, nagyon büszke lehetek magamra és teljes mértékben életképes kategóriába sorolhatom majd magam !
Miért? Mert megtanultam felelősséget vállalni egy gyerekről, vezettem egyedül egy háztartást, megtanultam együtt élni egy vad idegennel és nem utolsó sorban : tudtam boldogulni egy tök idegen államban ahol a kutyát sem ismerem. Ez egy óriási kihivás egy hozzám hasonló fiatal számára !
Szóval mindazok akik kiváncsiak blogom folytatására, hogyan alakul majd ott sorsom, milyen élettapasztalataim lesznek, kérem kövessenek és olvassanak !
Garantáltan minden élményemet megosztom a közönségemmel cenzúra nélkül !!
Köszönöm hogy elolvastál! :)
Beátrix.
