Az első hét után

                     Lassan másfél hete vagyok itt. Mondanám azt, hogy gyorsan telik az idő, de nem, én valahogy nem érzem igy. Borzalmas volt az első hét, az egész beilleszkedéssel együtt. Olyannira volt borzalmas, hogy egy délután nem álltam messze attól, hogy a hétvégi legelső géppel haza is megyek.
Pedig tudom mire vállalkoztam, sejthettem volna. Mégis, valahogy nem gondoltam volna, hogy egy 3 éves gyerek ilyen nagy falat. Azt hinné az ember, hogy nem nagy kunszt felügyelni egy 3 évesre. Valóban nem az amúgy, ha éppenséggel a gyerek nem lenne: hiperaktiv, hisztis, mindenbe hamar beleunó, követelőzős gyerek. Ez igy egy kicsit megneheziti a dolgom.
                     Tehát nem könnyű. Viszont a hétvégém szuper volt, itt volt a gyerek édesanyjának az anyja, nagyon aranyos nő. Bárcsak itt maradt volna több ideig, nagyon megszerettem. Ő mindig beszélgetett velem, mesélt erről-arról. Volt egy aranyos kutyája is, egy fekete labrador, Willow-nak hivják(lány kutya). Viszont a sok jó élménnyel általában egyenesen arányos a sok rossz is(amit Hálistennek nem én kellett megoldjak, mivel hétvégén szabad voltam). Nagyon hisztis volt a gyerek a hétvégén, az anyja dolgozott mind a két nap, a nagyanyja arra fogta, hogy azért hisztis mert nem látta az anyját. Őszintén, nem hiszem hogy ezért. Ma reggel például itthon volt az anyja (ma nem dolgozik), és mégis reggel ment a hiszti. Szóval...
Lényeg: nem akart aludni,  folyton dörömbölt, és a hab a tortán az volt, hogy bement az anyja szobájába és a kozmetikumait mind kiynomta és kifújta. Gondolhatjátok milyen illatok keringtek a gyerek szobájában :)))-de legalább a szőnyeg tiszta lett. Ez volt kb hétvégén.
                   Előtte való héten, mint mondtam, borzalmas volt. Nem tudom miért, valahogy olyan rossz érzések fogtak el az ittlétemből adódóan, olyan mint aki tök idegen a házban, nem tudtam hozzászokni ehhez, de főképp a gyerek miatt nem.
Pedig már volt dolgom kisgyerekkel, de ez eléggé tőlhaladja a tűrőképességem, nehéz rá hatni-főképp ha nem is nagyon érted miket mond. Igy talán mégnehezebb az egész.
Az anyjával is az első két nap után megszakadt a kommunikációnk, amit nem értek, mert nem tettem semmi olyat amivel magamra haragitottam volna ilyen szempontból-vagy csak simán nem beszédes, nem tudom. Bezzeg facebook-on nyomatja ezerrel az üzeneteket, mikor itthonvan pedig b*szik rá. Furcsa ez nekem.
Viszont, nagyon fogom sajnálni azt aki majd itt az utódom lesz. Állitólag az majd több ideig kell üljön. Hmm... sok-sok kitartást fogok neki kivánni!
                 Most jöjjön egy pár érdekesség az itteni életről: szemetesek nagyon és rendetlenek-ez eddig az általános konklúzióm. Azt hinné az ember, hogy nyugat és észak milyen civilizált, de csalódást kell okoznom. Mikor az utcán sétálgatok szemét össze vissza a járdán, cigis dobozoktól kezdve, McDonalds-os üditőspalackokig. Otthon nincs ilyesmi. Ez itt sokkal rosszabb.
Illetve az, hogy valami borzalmasan rendetlenek, olyan leszarom stilusban élnek. Nekem ez furcsa. Én otthon szeretem a rendet. Hogy egy példát mondjak: az anyuka, akivel itt együtt élek, az a szokása hogy benn a szobájában gyűjtögeti a kakaós bögréket, amik nem mellesleg még majdnem tele is vannak. A múltkori is vagy 3 napot biztos ült a szobájában.
Úgyhogy érdekes itt.
Tiszta kertvárosi környezetben lakok itt, minden ház szépen egymás mellett, mindegyik egyforma téglás anyagból van épitve, nem szinesek mint otthon, és mindegyik háznál áll minimum egy autó. Ami érdekes az egészebn, hogy hiába, mindenkinek van autója, mégsincs forgalom. Ez számomra nagyon érdekes volt. Otthon is szinte mindenkinek van autója, és mégis mekkora forgalom van.
Pedig használják az autójukat, mert borzalmasan kényelmes emberek amúgy. Mindenhova kocsival mennek. Még konditerembe is :))).
Az egyetlen rossz ebben a környékben, hogy nincs mit csinálni. Ahhoz hogy valami érdekes történjen velem, be kell mennem a városba. Oda meg vagy busszal vagy vonattal. Hmm... Nehogy azt hidjétek, hogy olcsó a jegy egyikre sem. Talán a vonatra olcsóbb, de nem sokkal.
Példa erejére: pénteken tervezem, hogy bemegyek Manchester-be, vonattal. Manchester-be direkt járat nincs, ezért innen (Bromley Cross) kell vegyem a vonatot egész Bolton-ig, majd Bolton-ból egész Manchester-ig.  Ez az egész benne lesz majdnem 8 fontba, oda-vissza. Hogy mennyi 8 font, utána lehet nézni (mivel nem tudom milyen térségekből olvasnak, nem fogom leirni minden ország pénznemében). De sok igy is.
                         Az időjárásról nem is beszéltem még. Általában esik az eső. Vagy ha nem esik, akkor be van borulva és fúj a szél. Ha véletlenül ez sem, akkor süt a nap(de ez elég ritka). Még olyankor sincs jó idő. Az egészebn az a vicc, hogy amikor otthonról mesélik, hogy milyen meleg van, annyira nem tudom elképzelni. Itt én általában fázok, mindig van rajtam melegitő.
Most otthon Romániából, biztos kiröhögnek :))). Melegitőben, nyáááron? Ez komoly?
Haláliasan komoly! Hideg van, szerintem még a 20 fokot sem üti meg a jelenlegi időjárás.
És ez van most, jőliusban... Mi lesz akkor szeptemberben? Fagyás!

Lassan búcsúzom. Még jelentkezem a fejleményekkel.
Még 11 és fél hét van hátra. :)
Kitartás, türelem és sok-sok türelem.

Vigyázzatok magatokra!
Timi :)